Ki gondolta volna, hogy lehet a Hold kerekebb mint egy sajt? Az este amint ott bámészkodtam kifele az ajtón, hirtelen arra gondoltam milyen jó lenne nagyot kanyarintani belőle bicskával, s jó izűen puha friss kenyérrel elmajszolni. Úgyis csak hiába világít sápadt kis fényével, ha senki nem csodálja. Kis pályás, gondolják sokan, de mégis ott pislákolt az égen a nagy sötét tengerben s olyan bűszke volt, hogy rávilágíthat az arcomra, belesimulhat a lelkembe, belefészkelődhet minden kis sötét vájatba, hogy kitöltsön önmagával. Ráakadt egy-két összecsomagolt emlékre, kergetőzött farkasaimmal, majd angyalokkal álmodott. Aztán zuhantunk mindketten a sodró csillagárban s én hagytam, hogy magával ragadjon, vigyen örvényeken keresztűl, hogy a végén megpihenhessünk egy jó meleg zápor simogató ölelésében.