hahó nagyvilág!

Itt ülök a domb oldalán s bambulok magam elé, nézem a füvek közt amint a bogarak egymást marják. Majd felnézek az égre, gyönyörű bárányfelhők lebegnek fölöttem a mélységes kékségen. Utánuk iramodok, belekapaszkodok az egyik lábába és máris lódulok messzire. Máskor katicákkal bújócskázom vagy tücskökkel zenélek, majd a széllel hatalmas kitérőket teszünk a Nagyfa lombjaiban , de a végén mindig a napon sütettem a hasam.